A szabadságharc népzenei emlékei

A szabadságharc zenéjéről, 48-as népdalainkról a Magyarország nagy vitézség... című könyv előtt nem készült tudományos igényű összefoglaló munka. A néprajztudomány története során már sokat tett 48-as dalaink feltárásáért, ezért örültem, hogy a Magyar Néprajzi Társaság múltjához illőn elsőként ad lehetőséget egy olyan dalanyag kiadására, melyet 1956 után kutatási témaként nem pártfogoltak, könyvkiadványként pedig szóba sem jöhetett volna. Örültem azért is, hogy így munkám a szorosabb szakmának szóló tudományos eredmények bemutatása mellett a nagyközönséghez is eljuthat. Évtizedek óta szívesen vállalom ugyanis a tudományos ismeretterjesztést, erre számomra főleg a Magyar Rádió ad lehetőséget. Azt azonban a rádióban rendszeresen szereplő külső munkatársként is csak 1986-ra sikerült elérnem, hogy megemlékezhessek a szabadságharc zenéjéről. Az 1986. március 15-én, illetve október 6-án elhangzott két műsorhoz érkezett hallgatói levelek már jelezték, az 1998-ban megjelent könyv pedig igazán megmutatta, mekkora igény volt valójában az ilyen jellegű könyvre, mennyire sokan vágytak arra, hogy a szabadságharchoz kapcsolódó zenei emlékeinket a népdalokon keresztül megismerjék. A zenepedagógusokkal való rendszeres kapcsolat (pl. népzenei versenyek zsűrizésekor) arra is felhívta figyelmemet, hogy az énektanároknak is komoly igényük van 48-as dalaink körének bővítésére. 48-as dalaink nem tartoztak az alkalomtól függetlenül, bármikor énekelhető népdalok közé, s a felülről irányított kultúrpolitika évei alatt pedig sokszor meg sem szólalhattak, különösen a határainkon kívül.

A könyvet a szorosabb tudományos, valamint tágabb ismeretterjesztő cél mellett igyekeztem tehát úgy összeállítani, hogy az iskolákba eljutva oktatási segédanyaggá válhasson. A legnagyobb öröm számomra, hogy a könyvnek máris nagy az olvasótábora, s az iskolákban valóban komoly igény mutatkozott egy ilyen jellegű gyűjtemény iránt. Korábbi népzenei versenyek zsűrizése alkalmával különösen március 15-e táján (így a szabadságharc 150. évfordulója évében is) többször hiányoltam a versenyzők repertoárjából a 48-as dalokat. Az 1999-es év azzal a jóleső érzéssel tölthetett el, hogy ahol a pedagógusok használták a könyvet, a tanulók szívesen tanulták meg, és illesztették szabadon választott dalaik közé a szabadságharc dalait. A versenyek nevezési lapjainak rajzai pedig a 48-as eseményekhez fűződő vonzódásukat is gyakorta bizonyították.

1998 áprilisa, a könyv megjelenése óta több megye zenepedagógiai szervezete kért fel arra, hogy kutatóként és zenepedagógusként továbbképzésen ismertessem a kötetet, s adjak fogódzót 48-as népdalaink tanításának módszeréhez. Az eddigi továbbképzések résztvevői valamennyien a hangzó zenei anyagot hiányolták, ami jól kiegészíthette volna a könyvet. A hangzó melléklet ügyében eddig csupán a Magyar Rádió Népzenei Napló című műsorához irányíthattam őket. A rádió ugyanis lehetőséget adott arra, hogy 1998 januárjától 1999 októberéig bezárólag havonta bemutassam egy-egy 48-as népdalunkat.

A CD-ROM kiadással lehetővé válik, hogy szöveg és dallam (képekkel kiegészítve) egyszerre legyen elérhető mind a tudományos kutatás, mind az iskolai tanítás, illetve az általános érdeklődés számára.

A könyv megjelenése után a tematikus gyűjtés is felélénkült. Több amatőr gyűjtő használta a könyvet gyűjtői kérdőív gyanánt, majd beszámolt gyűjtési tapasztalatairól. Hálával tartozom Dömök Józsefné letenyei nyugalmazott történelemtanárnak, aki a könyv dalai alapján kikérdezte az ottani öregotthon lakóit, és a hangfelvételeket Györgyi Erzsébet néprajzkutatón keresztül elküldte számomra. A felvételek több dal esetében igazolták, hogy azok korábban Győr-Moson-Sopron megyében ismertek voltak, noha egyes dalokról a központi népzenei gyűjteményben e térségből korábban nem volt adatunk. E három szempont - a tudományos kutatás alapját képező anyaggyűjtés, a pedagógusok módszertani kérdései és a közvetlen előadói gyakorlat - már elegendő indok volt ahhoz, hogy magunk is szorgalmazzuk az új, részben bővített kiadást.

Igyekeztünk néhány új dallammal gazdagítani a gyűjteményt. Az új dallamcsoportokat folytatólagosan tettük az előzőek után. A régi csoportokhoz fűzött új kottás dallamváltozatokat a meglévő számhoz csatolt a, b, c jellel láttuk el. A változat megjelölés utal az olyan hangfelvételre, melynek kottáját itt nem közöltük. Főleg abban az esetben választottuk ezt a megoldást, amikor az általánosan ismert dallamot a könyvben számos kottapélda illusztrálta, s az újonnan közölt változat nemigen tér el az általánosan ismert alaktól.

A közölt dallamokkal kapcsolatban újból hangsúlyozni szeretném, hogy a gyűjteményben nem kizárólag a szorosan vett - 1848-49-hez köthető - népdalok szerepelnek. A válogatással igyekeztem alátámasztani azt a népzenei alaptörvényt, hogy a népdal változatokban él. Ezért törekedtem arra, hogy az egyes 48-as vonatkozású dallamokon és népdalszövegeken kívül a dallamtípus általánosabb vonatkozásaira is példákat adjak. A szabadságharcnál korábbi daloknál az előzményeket, a későbbieknél pedig az utóéletet igyekeztem nyomon követni. Különösen érvényes ez az 1848-nál jó fél évszázaddal későbbi, új stílusba tartozó népdalok esetében, melyek közt nem egynek I. világháborús katonadal szövege cserélődött fel Kossuth Lajos személyéhez kapcsolódó szöveggel. Az ilyen, tulajdonképpen már csak áttételesen 48-as népdal mellett közölt többi népdal az általános szövegtípusok (s egyben az adott népdal sokszínűségének) bemutatását szolgálja.

Több olyan kotta akad, melynek nincs hangzó megfelelője. Ezek egy része a népzenegyűjtés korai időszakából, másik része az 1950-es évek elejéről származik, amikor még csak ritkán nyílt lehetőség magnetofonnal gyűjteni. Utóbbiak közül a gyenge hangminőségűek nem kerülhettek be a zenei illusztrációk közé. A hangfelvételek más népzenei kiadványokhoz hasonlóan egyben a 20. századi népzenegyűjtés technikai hátterének is hű képét mutatják: megtalálhatók itt a legrégibb fonográf- és orsós magnetofonfelvételek csakúgy, mint a legújabb digitális technikával rögzített hanganyagok.