A szabadságharc népzenei emlékei

Tari Lujza

Kossuth Lajos a kisebbségben élő magyarság népzenéjében

Kossuth emigrációjával szinte egy időben visszavárása is megkezdődött. A szabadságharcnál régebbi dallamú következő népdalszöveg egyértelművé teszi, hogy a vers a szabadságharc után keletkezett: Emlékezzünk Kossuth Lajosra / Visszagyű még mi országunkba! A Kossuth iránti nagy tisztelet nyilvánul meg abban is, hogy emigrációját elfogadták, sőt az egyetlen lehetséges megoldásként fogadták el. Ezt fejezi ki a Jobban tette, hogy elillantott / A törökhöz hogy általugrott verssor Garay Ákos ethnográfus egy szlavóniai fonográffelvételén. 3. kotta

Jobban tette, hogy elillantott,
Az törökhöz hogy általugrott,
Onnan elment a franciához,
Rëndbe tëtte kato-, katonaságot.

Már az 1860-as években feljegyezték a következő verset, mely általánosan ismert volt, s melyet Kodály Zoltán a volt Bars megyei Mohiban (melynek helyén ma atomerőmű áll) így írt le 1914-ben:

Debrecentől Nagyváradig
Mëgy az út, mëgy az út,
Azon mënt el, azon mënt el
a Kossúth, a Kossúth.

Más változatok így formulázzák ugyanezt: Elkészült mán a vasút, a vasút / Azon gyün Garibaldi Kossuth. A minden területen ismert - és a csallóközi magyarok körében napjainkig tudatosan megőrzött - Garibaldi csárdás kiskalapja (más szöveggel Cifra szűröm szegre van akasztva) népdalunkban, mint tudjuk, Garibaldi kalapján Kossuth Lajos neve ragyog. A Garibaldi-dalok egyike, az ismert (és 1848-nál korábbi) Kerek ez a zsemle népies műdal Szennyes az én ingem kezdetű szövegváltozata (a bátorító Majd hoz Kossuth tisztát / Türr Pista meg puskát sorokkal) Erdélyben és a bukovinai székelyek körében is fennmaradt. A bukovinaiaknál - mint Domokos Mária 1979-es gyűjtése tanúsítja - "Igen eléjárt a Kossuth Lajos neve, mivelhogy a magyar szabadság hősse vót!" Egyik nagy tudású énekesük, Gáspár Simon Antal így énekelte a népdalt (l. Tari 1998. 69. kotta):

Garibaldi vagyok,
Senkitől sem tartok.
Kossuth a pajtásom, Klapka a barátom,
Éljen mind a három!

Csak a 19. századi Bartalus István kottás feljegyzésében maradt ránk Kossuth hazavárásának tanújaként a Jő, jő, jő, jő, jő Kossuth, jő induló jellegű dalocska, melyet az osztrák-olasz-francia háború idején énekeltek abban a reményben, hogy Kossuth angol, francia és török segítséggel visszaszerzi Magyarország szabadságát. (l. Tari 1998. 79. kotta)

Jankó János: A malom alatt - litográfiaKossuth neve halála után még inkább felmagasztosult, mint a Kossuth-nótának és más népdaloknak a történelmi körülményekre utaló változatai és a személyéről később keletkezett dalok bizonyítják. S neve, személye valóban beépült a hagyományba, hiszen az ismert Kossuth-nóta szövege már a korai gyűjtések anyaga szerint összekapcsolódott a régi dallamokkal. Vikár Béla 1903-ban vett fonográfra a Székelyföldön egy nemes veretű népdalt, melynek szövege az ismert Kossuth-nóta-szöveg, dallama pedig azok közé a parlando rubato előadású ötfokú hangsorú népdalok közé tartozik, melyek Bartók és Kodály kutatásai nyomán alapvetően módosították a magyar népzenével kapcsolatos addigi elképzeléseket. Már ez a felvétel - melyet később Bartók kottázott le - jelezte, hogy Kossuth emléke és a 48-as eszmék tisztelete a parasztság körében folyamatosan jelenlévő valóság, s hogy a Kossuth-nóta szövege az ismert dallamon kívül népzenénk különböző stílusrétegeibe tartozó több más dallammal összekapcsolódott. A későbbi népzenegyűjtések feltárták, hogy e szöveg más régi táncdallamokra is ráépült. Ilyen a Székelyföld egyik kedvelt 8 szótagú énekelt táncdallama Martin György 1960-as gyűjtésében a volt Udvarhely megyei Szentegyházasfaluról. 4. kotta

Kossuth halála után is keletkeztek olyan új népdalok, melyeknek ő a főszereplője, illetve korábbi régi népdalszövegekhez is kerültek Kossuthtal kapcsolatos elemek. Ilyen például a Rákóczi-kor zenei hagyományát őrző Hej, a mohi hegy borának száz forint az ára népdalunk e részlete: Ha a Kossuth-bankó folyna, többet adnék rája!, mely Kodály Zoltánnak a volt Bars megyei Mohiban gyűjtött népdalai közül vált ismertté. Bábsütőminta Kossuth Lajos ábrázolásával, 19. századE népdalok jól mutatják, hogy a Kossuthról szóló, népdallá vált versek dallamai zenei stílus szempontjából sokfélék. Akadnak köztük szövegben és dallamban 1848-nál régebbi népdalok, melyek a szabadságharc idején, vagy azt követően kapcsolódtak össze Kossuth személyével. Ilyen a Kossuth Lajos táborában / Két szál majoranna, mely a bukovinai székelyek körében is fennmaradt (l. Tari 1998. 18. kotta), valamint ilyen a Most szép lenni katonának / Mert Kossuthnak verbuválnak ismert népdalunk. Bár e népdal szöveggel Zala megyéből vált általánosan ismertté, a Székelyföldön, Maros-Torda megyében is megőrződött mint hangszeres táncdallam (l. Tari 1998. 29. kotta). Egyéb régi stílusú népdalaink közül a 11-es szótagszámú lassú, énekelt táncdallamok csoportjában a Mezőségből találunk Kossuthra vonatkozó szövegeket. A két világháború közt végzett gyűjtések is hoztak elő új adatokat például a Székelyföldről, melyek egyike (Kossuth izenete eljött / Magyar nemzet talám győzött) 48-as dalokat tartalmazó kiadványban is megjelent (Mathia 1948.  3. kotta). Szöveg és dallam szempontjából egyaránt gazdag az 19-20. század fordulójára kiteljesedő, új magyar népdalstílushoz kapcsolódó, Kossuth személyére utaló dalanyag, melynek egy-egy darabja szintén megtalálható a határokon túl élő magyarok körében.  Ilyen például a Kossuth Lajos udvarába van egy rezgő nyárfa népdalunk, mely egyaránt megvan a felvidéki magyarság és pl. a Kis-Küküllő-menti magyarság népzenei repertoárján - az utóbbiak körében tánczeneként is. Történelmi körülményeink sajnos nem tették lehetővé, hogy a népzenekutatók minden területről teljes gazdagságában összegyűjthessék a Kossuth Lajosra vonatkozó zenei emlékeket. Ilyen módon a határon túl élő magyarság körében készült gyűjtésekből készült áttekintés óhatatlanul aránytalan, hiszen például a Kárpátaljáról és Burgenlandból alig rendelkezünk megfelelő adatokkal. Franz Hablitschek: Gyulafehérvár látképe - acélmetszetHa sorrendet kellene felállítanunk az e témájú gyűjtések mennyiségét illetően, első helyre tehetnénk Erdélyt (azon belül a Székelyföldet) és Bukovinát, a második helyre az északi népzenei dialektusterületet, a harmadikra pedig a Délvidéket. Kevés adat Moldvából (egy dallamot találunk a 48-as népdalokat bemutató kötetben: Kossuth lova megérdemli a zabot, l. Mathia 1948. 7. kotta). A világ egyéb tájain élő magyarság ilyen jellegű hagyományairól - mivel nincs hozzá megfelelő dokumentumunk - pedig meg sem kíséreltünk szólni. A Kossuth személyéhez kötődő dalok száma és gazdagsága így is szinte kimeríthetetlen. A népzene történetében már az is különös jelentőségű, hogy valakiről már életében népdalok zengtek, s azok az idő múltával sem veszítettek hatásukból. Sőt, a Kossuth Lajos köré fonódó és 1850 után egyre gazdagodó népdalok így jelentős mértékben járultak hozzá népdalköltészetünk és népzenénk megújhodásához, új elemekkel gazdagodásához. A parasztság Kossuth iránti tisztelete, emlékezni és emlékeztetni akarása pedig a zenei stílus változásával minden új köntösben megtalálta a megfelelő kifejezési formát. A magyar nép dalaiban és hangszeres darabjaiban méltóképpen, a hősöknek kijáró tisztelettel és szeretettel őrizte meg a kiváló hazafi alakját és az 1848-as eszméket, még kisebbségi sorban is. S a lehető legszebbet adta Kossuthnak: saját dalait, azzal pedig az örökkévalóságot. Napjainkban pedig ahol a közös éneklésnek van még hagyománya, illetve újabb keretek között is van élettere - mint például a volt Nyitra megyei Nagycétényben és Nyitranagykérben - újult erővel éled fel a Kossuth-nóták iránti éneklőkedv is.  

Válogatott irodalom

  • Katona Imre: Kossuth‑dalok címszó In: Magyar Néprajzi Lexikon III., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. 281., Kossuth‑nóta címszó uo.: 284-285., negyvennyolcas dalok címszó uo.: 699-700.
  • Kríza Ildikó: (Szerk.) Történelem, emlékezet, hagyomány. (Tanulmányok a 48/49‑es forradalom és szabadságharc 150 éves évfordulója tiszteletére). Kiadja a Magyar Néprajzi Társaság, Budapest, 1998.
  • Lázár Katalin: Adalékok a 48-as dalokhoz. In: Történelem és emlékezet. Művelődéstörténeti tanulmányok a szabadságharc 150. évfordulója alkalmából. Szerk. Kríza Ildikó, Néprajzi Társaság, Budapest, 1998. 159-171. 
  • Mathia Károly: 104 magyar katonadal. Szerkesztette uő. Magyar Kórus, Budapest, 1942
  • Mathia Károly: Negyvennyolcas dallamok. 48 dal a szabadságharc korából. Közreadja uő., Magyar Kórus, Budapest, 1948
  • Ortutay Gyula: Kossuth Lajos a magyar néphagyományban. Ethnographia 1952. LXIII. 263-307.
  • Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet 1934., 51972. Magvető Kiadó, Budapest
  • Tari Lujza: Magyarország nagy vitézség. A szabadságharc emlékezete a nép dalaiban. Néprajzi Társaság, Budapest, 1998
  • Tari Lujza: A szabadságharc népzenei emlékei. CD-ROM, MTA ZTI, Budapest, 2000, ISBN 963 85552 7
  • Tari Lujza: Kossuth Lajos, a népdalok hőse. In: Kossuth Lajos 1802-1894. Kossuth Lajos és kortársai. Kossuth Kiadó, Budapest, 2002, 131-145.
  • Ujváry Zoltán: Kossuth Lajos a népdalokban. Ethnographia 1995. 106. 1. sz. 31-37.
  • Zsilinszky Mihály: Kossuth a magyar nép szivében és költészetében. Költeményfüzér. Összeállította uő. (Kossuth rövid életírásával.) Pest, 1868.

 

Kisebbségkutatás
11. évf. 2002. 4. sz.
http://epa.oszk.hu/00400/00462/00016/11.htm

ElsőElőző123KövetkezőUtolsó