A szabadságharc népzenei emlékei

Tari Lujza

Kossuth Lajos a kisebbségben élő magyarság népzenéjében

Kossuth Lajos azt izente Az 5. sz. kotta Kodály Zoltán gyűjtéséből (Tolmács Nógrád megye), Kodály eredeti kézírásában.A Kossuth-nóta változatgazdagságánál és általános elterjedtségénél fogva egyben névadója egy szövegileg és zeneileg különböző nagy csoportnak, az ún. Kossuth-dalok csoportjának. A Kossuth-nóta, a Kossuth Lajos azt üzente... kezdetű népdalunk ugyanis csak egy a Kossuth Lajos emlékét őrző népdalok sorában, de első helyen áll az 1848-49-es forradalomhoz és szabadságharchoz, valamint a Kossuth alakjához kapcsolódó népdalaink között. Egyben szinte születése pillanatától nemzeti szimbólum (dallamának Éljen a magyar szabadság / Éljen a haza! zárómotívuma a Magyar Rádió Kossuth adójának szignálja), így az sem véletlen, hogy a legtöbb éneklési-tilalom is ezt a dalt érintette már közvetlenül a szabadságharc bukását követően.

Szövegben és dallamban ez a népdal őrzi legszínesebben és legmelegebben Kossuth Lajos emlékét a magyar nyelvterület minden pontjáról. Az északi területeken, (pl. Nógrád, Gömör és Zemplén megyében) pl. úgy, hogy az Éljen a haza! helyett Éljen Kossuth Lajos!-t énekelnek, mint Kodály Zoltán egyik 1922-es feljegyzése és több más adat tanúsítja. Mint Kodály Zoltán egyik zoborvidéki szöveggyűjtése mutatja, a sok erőszakos verbuválás és az osztrák hadseregben idegen földön katonáskodás után magától értetődő hazaszertetettel dalolták a Kossuth-nóta dallamára:

Mikor szültem az világba
Akkor is azt mondta apám,
Katonának nevelt anyám,
Éljen az magyar!

Szarusótartó puskaábrázolással, 1848, HortobágyKossuthot a magyar nemzet édesapjaként tisztelték, a mindennapokban "Kossuth apánk"-ként emlegették, a Kossuth‑nótában pedig Kossuth Lajos édesapánk-nak, illetve édesapám-nak, feleségét édesanyánk-nak (édesanyám-nak) nevezték. S valóban gyermeki szeretettel viszonyultak hozzá, amit a Kossuth-nóták előadásának meleg, lírai hangvétele és gyakran kissé szabad tempója is kifejez. (A legrégibb hangfelvételeken a Kossuth-nóták refrénje is sokszínűbb a mainál: vagy változatos bővítményekből áll, vagy egyetlen rövid szakasz.) Gyakran pedig a mesebeli hősöknek kijáró különleges tulajdonságokkal ruházták fel, mint az alábbi bukovinai székely népdal 2-3. versszaka mutatja. 2. kotta

Kossuth Lajos íródëák,
Nem kell néki gyertyavilág.
Megírja (j)ő a levelet,
Az ragyogós csillag mellett,
Éljen az magyar szabadság,
Éljen a haza!

Kossuth Lajos ablakába,
Kinyílt a rózsa magába.
Akkorára nyílt az ága,
Bort ittam az árnyékába,
Éljen az magyar szabadság,
Éljen a haza!

Esik eső karikára,
Kossuth Lajos kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája,
Éljen az magyar szabadság,
Éljen a haza!

Az Esik eső karikára versszakot többek közt a volt Szolnok-Doboka megyei Széken, valamint pl. a volt Pozsega megyei Dezsanovácon is énekelték - az előbbit Volly Istvánnak egy 1940-es gyűjtése, az utóbbit Kiss Lajos egy 1969-es gyűjtése bizonyítja (l. Tari 1998. 11. kotta).

ragyogó csillag mellett sorokat rovó "íródeák" Kossuth-képben benne van a fáradhatatlanul, késő éjszakába nyúlva is dolgozó hazafinak kijáró tisztelet. Ez az íródeák valóban különös dolgokra képes, mint az alábbi nyitranagykéri változat tanúsítja 1997-es gyűjtésemben (MTA ZTI: Dat 250, Nyitra m., Vel'ký Kýr SK, előadó: Szabó Dénes sz. 1923.).

Kossuth Lajos íródëák,
Nem këll annak gyërtyavilág.
Mëgírja ő a levelet,
Magyarország szabad lehet!
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

Egyes Kossuthról szóló verseket már-már vallásos áhítat jár át, mint az alábbi, Felvidékről származó szövegváltozatban:

Kossuth Lajos arany bárány,
Arany csillag van a vállán.
Aki aztat elolvassa,
Az lehet a Kossuth fia,
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

Kossuth példakép szerepe a róla szóló és más 48-as dalok terjedésével, illetve a szabadságharc bukásával, Kossuth emigrációjával egyre erősödött. A Kossuth-nóta betiltása is az ellenkező hatást érte el: még jobban fokozta az iránta való tiszteletet. Az elnyomás idején pedig nevének puszta említése is vigaszt jelentett. A szabadságharc leverése után az erdélyi Almási Sámuel írta be Magyar Dalnok című kottás gyűjteményébe az alábbi részletet, mely Kossuth kezdeményező szerepének s egyben a különleges képességű szónoknak állít emléket. 

Kossuth volt az inditoja (sic!)
Magyarország Szoszolloja. (sic!)