El kell menni valahára
Mátray Gábor 1849. május 5-én feljegyez a naplójába egy német nyelvű, gyermekek által énekelgetett versikét, mely Kossuthot élteti, s Windisch-Grätzet csúfolja:
Weinbeerle und Zibeben
der Kossuth soll leben
Apfel und Birn
Windischgrätz soll krepirn.
A népdal nem csúfoló szöveg, ám érződik belőle a hazáért harcoló katona büszke fölénye. 
A 8 szótagos, a régi stílus jegyeit még őrző (pl. az 1. és a 4. sor pentaton hangsora), de már az új stílus szerkezeti vonásait magán viselő népdalt Lajos Árpád kiadványa tartalmazza. A szövegében előforduló Görömböly falunév történelmi hitelű: az 1849-es tavaszi hadjárat során Görgei hadteste (feldunai hadtest, 1849. februártól VII. hadtest) többször is érintette.
A dallamtípus általánosan elterjedt. Katonadalként főleg Lóger karó le van verve szöveggel ismert, a Hatvan-Érsekújvár (ma Nové Zamky Szlovákia)-Miskolc sávban pedig az említetten kívül elsősorban a Fehér László ballada szövegével él. Általánosabb lírai szövegei közt az alábbi versszak tekinthető a 48-as eseményt megörökítő népdalszöveg alapjának:
El köll menni ha jesik is,
Ha nehezemre esik is.
Nehezemre esik járás
Tüled babám az elválás.
1. El kell menni valahára,
Hires Miskolc városába.
Miskolcról meg Görömbölyre
Görömbölyi csatatérre.
2. Ott az ágyuk szépen szólnak,
Apró fegyverek ropognak.
Jobb kezemben kard megfordul,
Az ellenség vérbe borul.
3. Esik eső, fúj a szellő,
Hej Windischgrätz, fogy az erő.
Hiába jössz tűzzel-vassal,
Mégse birsz el a magyarral.
Szövegváltozat:
1. Ismét eljött az az óra,
El kell menni a csatába.
Sok anya szeme könnyezik,
Hogy a fia vérben fekszik.
2. Én is elmegyek próbára,
A vérengzős nagy csatába.
Felülök lovam hátára,
Büszkén nézek ellenpártra.
3. A nagy ágyuk megszólalnak,
Apró fegyverek ropognak.
Fejem felett kard megfordul,
Piros vírem földre csordul.
4. Jaj, Istenem, az életem,
Talán itt kivégeztetem.
Mert ha egy golyó rám talál,
Életemnek végire jár.
5. Doktor uram azon kérem,
Ne hagyja elfolyni vérem.
Kötözze bë a sebëmet,
Mentse meg az életemet.
6. Ne félj fiú, te jó vitéz,
Nem halálos a sebed még.
Ki fogsz te abbúl gyógyúlni,
Babádhoz haza fogsz menni.