A szabadságharc népzenei emlékei

A forradalmat közvetlenül megelőző időből, 1847-ből való, mely kiadásban 1848-ban jelent meg. A német származású, magyarul nem beszélő Doppler Ferenc magyar lelkületű volt, és nagy tisztelője Kossuth Lajosnak. A szájhagyomány szerint Kossuthot ezzel az indulóval várta és lepte meg 1847-es követválasztási menetén.

A korszakon belül keletkezett indulókról e kereteken belül meg sem kísérelhetünk teljes áttekintést adni, de legalább cím szerint felsorolunk néhány művet. Időrendben elsőnek említhetjük Gungl József: Magyar induló című művét. Gungl József (Josep Gungl), a Zsámbékon született német származású muzsikus élete nagy részét külföldön töltötte az irányítása alatt álló zenekarral. Erdélyi János is az egyik külföldi szerepléskor hallotta Gungli magyar fi bandáját 1844. július elején Berlinben. Gunglt az 1848-as márciusi forradalom híre szintén európai turnén találta, majd még az év októberében 11 hónapos amerikai turnéra utazott. Szülőhazája iránti szeretetét többek közt az amerikai turnén játszott magyar művek sokaságával fejezte ki.

Gungl még 1836-ban írta a Magyar indulót, mely a szabadságharc idején Szuk Mátyás újrafogalmazásában Isaszegi induló címmel vált népszerű 48-as harci indulóvá.

1848-ban keletkezett Müller József: Négy magyar hadi indulója. Ez azonban csak egy az általa 1848-ban komponált indulók sorában. A Négy magyar hadi induló a jelek szerint a korszak talán legnépszerűbb indulója volt. Erre utal, hogy ezt a művet 1848 folyamán háromszor adták ki Wagner József zeneműkiadójánál. A 48-as forradalom tizedik évfordulója évében, 1858-ban Rózsavölgyi és Társa adja ki, a "hadi" szó elhagyásával, Négy magyar induló címmel. A négy tételből álló mű első kiadásának tételei: 1. Kossuth- induló, 2. Toborzó induló 3. Pesti önkéntesek indulója, 4. Jász-kún kaszás induló. Az egyes tételek nem egyszerre készültek, hiszen a Kossuth indulót már 1848 tavaszán játszotta Müller zenekara. 1848. május 17-én szólaltatta meg Müller Turszky-ezred zenekara a Toborzó indulót. A másik két induló pontos keletkezési idejét nem ismerjük, de az valószínű, hogy ha az utolsó tétel (akár cím nélkül) nyár előtt készen is volt, fentebbi címét csak a nyár folyamán, esetleg a kiadás során kapta. A kiadó ugyanis a következő ajánlással bocsátotta útjára a megjelent darabot: "Ajánlva a nemes-erényű hiv hazafi es lelkes polgártársnak SZENTKIRÁLYI MÓRICZNAK Jászok és kunok főkapitányának, s' a' Bánátban meghatalmazott királyi biztosnak mély tisztelettel a' kiadótol Wagner Jósef". Itt van azonban egy történelmi fogódzónk. Radó Imre A lelkes jászok és kunok elindulása című története 1848-ban jelenik meg. Előbb Telegdi Lajos debreceni nyomdájában nyomtatják ki, majd hamarosan Miskolcon Tóth Lajos nyomdájában. Pogány Péter a történelmi eseményről is leírást ad, melyből egyértelműen kiderül, hogy a jász-kun kerületek nemzetőr-alakulatainak hadbahívására 1848. július 3-án, míg az összegyűlt sereg harctérre indulására július 18-án került sor. Ez megmagyarázza a kaszás szót is: az összegyűlt csapatot Batthyány javaslatára egy lengyel emigráns kaszavívó mester oktatta a kaszának fegyverként való alkalmazására.

E helyen nem foglalkozunk részletesen a későbbi kiadások apró eltéréseivel. A tételeket illetően azonban ki kell emelnünk, hogy az eredeti kiadás 2. tételének dallamait használta fel Ulrich Károly: A váci nemzetőr induló című darabjában, felhasználva egyben Egressy Ne menj rózsám a tarlóra kezdetű dalát. Major Ervin az első dallamként jelzi, ma már azonban csak a Tarnay Alajos által készített zongoraátirat kottája ismert, melyben - a bevezető és átvezető szakaszokat leszámítva - ez a 3. dallam. 

Közvetlenül 1848-49 terméke Müller Ferenc (Franz Müller) Batthyány-indulója. A Batthyány-indulót a forradalom lelkes híveként 1848 májusában "zongorára szerzé" a magyarországi német zeneszerző. Müller a miniszterelnök kivégzése után ugyanannak az indulónak apró elemeiben átfogalmazott gyászinduló változatát adatja ki, mely az előző kiadáshoz hasonlóan Treichlinger Józsefnél jelenik meg. Szinte csoda, hogy ez a mű 1849. október 6. után még megjelenhetett. Míg az első kiadvány címlapján díszes betűk, lobogó magyar zászló és a magyar címer látható, a gyászinduló címlapján az egyszerűen nyomtatott betűk díszesebb, a kották pedig sima fekete gyászkeretbe kerültek. Ebben a verzióban a bevezetőben van egy ütem betoldás. A 4/4-es ütem egyetlen negyedhangból áll (basszus szólam), fölötte háromszoros forte jel, s afölött örök emlékeztetőül a következő megjegyzés: Lövés történik. A darabnak nincs közvetlen népzenei kapcsolata, kivéve, hogy a bevezető után induló 8 ütemes szakasz a Rákóczi-nóta (Hej, Rákóczi, Bercsényi) dallamára rímel. A korszak verbunkos zenei stílusjegyeit viseli magán. 

Tasner Antalné (aki Széchenyi István titkárának felesége volt) művének nincs népi gyökere, és indulója nem került be a népzenébe. Ám mégis megemlítjük a Bevezetés, Induló és Trióból álló művet, mint a lelkes közhangulatot kifejező indulót; annál inkább, mert ebben a korban még nem mindennapos a női zeneszerző. 

A szabadságharc alatt keletkezett Proszt János: A pápai nemzetőrség első indulója című darabja. 1848-ra datálják Ellenbogen Adolf: Előre magyar[!] induló című darabját is. Elképzelhető, hogy még 1848-ban keletkezett Kecskeméty József: Csatára, eredeti csárdás zongorára 7dik mű című kompozíciója is, amely az előzőhöz hasonlóan évszám nélküli. 1865-ös, de a szabadságharc emlékére íródott Herdy Ferenc: 1848. Diadal indulója. 

A szabadságharc előtti években és alatt egyetlen induló sem vetekedhetett a Rákóczi-indulóval. A Rákóczi-szabadságharc emléke 1848-ban elevenen élt még a nép emlékezetében, s az akkori időkből fennmaradt dallamok a történelmi emlékezet ébrentartását szolgálták. Hogyne őrizte volna dalaiban Rákóczi emlékét a parasztság, egy-egy történelmi esemény hűséges őrzője! Gáspár Simon Antal, a kiemelkedő tudású bukovinai székely férfi a következőt mondta a Piros bársony süvegemről a gyűjtőnek arra a kérdésére, hogy mi ez az ének: "A Rákóczi vezéreinek Esze Tamás brigadérosnak a nótája vót ez. Esze Tamás a nevem, Ha vitéz vagy gyer velem".

Az énekelt Rákóczi-nótából formálódott induló hangszeres formában az 1820-as évekre vált a magyar nemzeti öntudat kifejezőjévé, de igazi csúcspontját ilyen értelemben az 1848-49-es forradalom és szabadságharc jelentette. Mint Major Ervin feltárta, a Rákóczi-nótából (Hej, Rákóczi, Bercsényi... vagy: Jaj régi szép magyar nép...) hangszeres indulóként önállósodott darab első ismert szerzője Scholl Miklós. (Darabját 1848 első felében Bécsben és Pesten is több ízben kiadják nevének feltüntetése nélkül.) A nóta és induló kapcsolatát illetően Mátray Gábor fontosnak tartja hangsúlyozni a következőt: "Csak szóhagyományból tudjuk, hogy II. Rákóczy Ferenc 1703-1708-i hadjáratai alatt valahányszor seregeivel indulófélben volt, azt játszatá el a sereg előtt. Első főrésze (az adagio) alatt a nevezett fővezér kedélye komor lőn...; midőn friss része (allegro) játszatott, indulás jeleül szolgálván, mind maga a fővezér, mind kísérete lóra veté magát... E zenemű hagyománylag cigány népzenészek által tartatott fen... az utóbbi három évtized alatt 1849-ig a katonai zenekarok által gyakran játszatott." Utal arra is, hogy a többé-kevésbé végső, hangszeres formáját ebben az időben nyeri el. Így hallja Hector Berlioz is, aki a legsikeresebben öltözteti műzenei köntösbe. A hangszeres Rákóczi-induló népszerűsége nem homályosította el a szöveges Rákóczi-nótáét, melyet a fennmaradt adatok alapján a szabadságharc alatt is énekeltek.

Érdemes idéznünk a Pesti Divatlap Berlioz 1846-os koncertjéről szóló beszámolóját: "Délben Berlioz Hector, párizsi zeneszerző hangversenye. Berlioz hangszerzeményeit mélység s magasztos phantázia jellemzi; ő különösen az instrumentálásban igen erős... Berlioz maga nem játszik hangversenyeiben [t.i. nem a zenekarban ülve hangszer mellől irányítja a zenekart], hanem a szinpadon felállított, s megkettőztetett erejű zenekart kormánypálczájával erélyesen vezérli. Ez első hangversenyében 7 szerzeménye adatott elő... Mindenek közt leghatékonyabb, s legjelesebb volt a Rákóczyinduló (sic), mellyet Berlioz igen sajátosan, s valóban meglepő-nagyszerűen instrumentált, s nem is emlékezünk, hogy valaha szép nemzeti nótánk nagyobb hatással adatott volna elő. Közönség közép számmal." Ugyanez az újság tudósít arról, hogy "A Berlioz által instrumentált Rákóczy-indulót, a derék gr. Batthyány Kázmér 200 pforinton vásárlá meg, s a hangászegyletnek ajándékozá."

Bizonyára nem egyedi eset, de egyike a kevés ismert adatnak, hogy "1848 végén a Rákóczi-induló hangjai mellett vonultak Perczel honvédei a móri csatába." 

A Rákóczi-induló a korabeli feljegyzések szerint Petőfinek is kedvenc indulója volt. Major Ervin idézi egy Petőfi-kortárs, Szuper Károly naplójából, hogy még A peleskei nótárius szövegét is énekelték rá Petőfi színész korában, Székesfehérvárról Kecskemétre utaztukban. Ugyancsak Major Ervin közöl egy érdekes adatot, mely szerint a Klagenfurtba száműzött Görgei Artúr 1850-52 között Ankershofen báró házában találkozott Eduard Hanslick neves bécsi zenekritikussal, aki zongorán, meglehetősen gyorsan és kötött tempóban játszotta el Görgeinek a Rákóczi-indulót, mire Görgei "részben énekelve, részben fütyülve mutatta meg neki, miképpen játsszák a cigányok a Rákóczi-indulót: rapszodikusan, szenvedélyesen, változó taktussal és tempóval." 

A Rákóczi-indulót a szabadságharc után betiltották, ám a tilalmat sokan igyekeztek kijátszani. A néphagyományba pedig olyan erősen beépült, hogy onnan nem lehetett kiirtani. Sőt a hagyományőrző területeken mind a mai napig ez a lakodalmak befejezését jelző zene. Használták azonban bálok végének jelzésére és kimuzsikálásra is, valamint lakodalmi menetkísérő zeneként. 

A Rákóczi-indulót lényegében minden hangszerjátékos szokta játszani az egész magyar nyelvterületen. Bár elsősorban cigánybandák, illetve hegedűsök játsszák, a citerások között is akad előadója. A legtöbb citerás azonban a következő előadó véleményét vallja: "A Rákóczi-indulót aztat má ilyen zenészek [vagyis a hozzá hasonló képzetlen parasztzenészek] nem tudják, aztat má művészek tudják, ahhó nagyobb gyakorlat kell" (Papp Dénes, 78 éves nagykőrösi citerás, aki 18 évig tanyán élt, a Gábor Áron rézágyúja előadója). 

Tekintettel a Rákóczi-induló ismertségére, gyűjteményünkben csak két dallamot közlünk. Egy 19. század első feléből származó feljegyzést, mint a korszakot közvetlenül idéző példát Tóth István kántornak 1832-43. között készült kéziratos kottás gyűjteményéből,  s egy székelyföldi változatot, benne a "Meghalt a cselszövő" dallammal.

A néphagyományban fennmaradt indulók közül egy furulyán és egy hegedűn játszott dallamot közlünk. 

A darab 1. része az ún. Székely verbunk (más névvel Csürdöngölő) hangszeres dallamtípusba tartozik, s ilyen értelemben fedi Imreh Sándor leírásának azt a részét, melyben a Marosvásárhelyen 1848-ban divatos székely táncdallamról tesz említést.

Szabadságharci induló furulya

Lajtha László palóc népzenei gyűjtéséből való az a régi stílusú népdal, melyet egy cigányprímás játszott a gyűjtőnek. Feltehetően olyan daraboknak mintájára vált 48-as csárdássá, mint amilyenek pl. a következők: 1848 Honvéd csárdás szerzé és az 1848-49-ben résztvett hazafiaknak tisztelete jeléül ajánlja Blaskovich Gyula Dubez József 1848 Alkotmány csárdás, Ellenbogen Adolf: Honvéd csárdás 1848-49-ben résztvett hazafiaknak. 

1848-as Verbunk csárdása hegedű

E művel kapcsolatban a következőt írja Mona Ilona: "Ellentétben a Z[enei] L[exikon] 1956 és 1983, Egressi cikkével, Egressi 1846 előtt írt "Egy névtelen induló"-t. Ezt 1849-ben Komáromi utóhangok címmel és Klapka-induló belső címmel újra kiadta. A szabadságharc eseményei és Klapka neve népszerűsítették az addig sikertelen művet." Tény, hogy Egressy 1849 nyarán (már mint Klapka által Komáromban kinevezett zeneigazgató) vette elő a korábban írt művet. Az indulót Doppler Károly hangszerelte meg, s először az osztrák csapatok által körülzárt Komáromban adták elő 1849. augusztus 30-án, a II. hadtest zenekarának hangversenyén, Doppler vezényletével. (Az eseményt Szinnyey József Komárom 1848-49-ben címmel vezetett naplójában jegyzi fel.) Úgy látszik a művet rögtön eljuttatták Wagner József zeneműkiadóhoz, s neki még sikerült megjelentetnie ősszel. A dallam alá Bognár Ignác csak 1861-ben alkalmazta Thaly Kálmán: Szabadság hajnala című verseskötetéből (szintén 1861) a Föl, jó vitézek, föl csatára vers szövegét - némi változtatással. 

Az induló a néphagyományban elsősorban szöveges formában vert gyökeret. A szöveg az induló fő dallamára készült. A trióhoz nem került szöveg, a hangszerjátékosok közül is csak néhányan játsszák. Közéjük tartozik itt bemutatott példánk előadója Kiss László tárogatós.

A dallamot valódi indulóként játszó hangszerjátékosok gyakran a Rákóczi-indulóhoz kapcsolják a Klapka-indulót. Így alkalmazzák pl. a gyimesközéploki zenészek, akik Lakodalmi vendégküldő vagy Lakodalmi Mars címmel játsszák. Erdély egyes részein más lakodalmi kötődése is van: lakodalom előtt "evvel indulnak hivogatni", ezért Hívogató nótának nevezik. A néphagyományban az általánosan ismert alakon kívül éneklik a dal summás- (Fel, fel summások) és sztrájkdal-változatait is.

Erkel Ferenc Hunyadi László című operájának (bemutató 1844) Meghalt a cselszövő... kezdetű kórusrészlete már a bemutatót követően, de különösen 1848-ban szinte forradalmi tömegdal lett, a szabadságeszményt megtestesítő forradalmi induló. Játszották katonazenekarok és cigánybandák. Az utóbbiakkal kapcsolatban jellemző eset a következő. Egerben 1851-ben egy kis csoport ünnepséget tartott március 15-e évfordulóján, amelyen az ünnepi szónoklatot és szavalatokat (közte Petőfi verseit) követően Bunkó Ferenc - ebben az időben egyébként már országosan ismert - cigánybandája különböző forradalmi dalokon kívül eljátszotta a Klapka-indulót és Erkel Hunyadi László című operájának ezt a részletét is. Másnap a résztvevőket letartóztatták a csendőrök.

A népzenei továbbélést illetően Kodály Zoltán már 1937-ben közread 1912-es zoboralji népzenegyűjtéséből egy dudán játszott változatot, annak érzékeltetésére, hogy még a hagyományőrző dudások is igyekeztek új, divatos dallamokkal bővíteni a repertoárjukat. Kodály előadója németesnek érezte a dallamot. Eltekintve attól, hogy a dallam 3/4-essé formált alakban is él - Árnyas erdőben szeretnék élni nyáron át -, melyet az előadó ismerhetett, s mely dallam valóban németes zenei mintákat követ, a hangszerjátékos kitűnő érzékkel tapintott rá arra, hogy ez a dallam nem a szorosan vett népzenei hagyományt tükrözi. A nyugat-európai, műzenei típusú dallam egy tőről fakad azzal, amelyre később az aradi vértanúkról szóló szöveget is ráhúzták. A kiterjedt körű induló típusú dallamot Erkel bizonyára ismerte, mint közszájon forgó dalt, hiszen nemcsak Pálóczi Horváth Ádám jegyezte fel Mars! siess hazádba vissza, kis seregem szöveggel. Több más kézirat és a korszakban keletkezett katona induló (pl. Hertelendy-induló) is e dallam népszerűségéről tanúskodik. Erkel végeredményben újrafogalmazott dallama újból bekerült a népzenei vérkeringésbe, s beépülését követően változatos szövegekkel és hangszeres zeneként maradt fenn. Szöveges alakjait illetően említést érdemel lakodalmi funkciója. Főleg a palóc területeken és a vele érintkező északi tájakon énekelték esketés után a templomból kijövet a vőlegényes házhoz vonulás közben (Gyere ki te örömanya, nézd kit hoztunk szöveggel), általában cigány- vagy rezesbanda kíséretével. Ilyen jellegű és egyéb használatáról először Bartalus István ad hírt 1869-ben. Észak-Dunántúl és a Csallóköz-Mátyusföld érintkezési pontján viszont szinte napjainkig Menyasszonytáncként alkalmazzák a lakodalomban (a dallam ebben a formában Liszt VI. magyar rapszódiájának 4. témájaként vált a műzene részévé). Áttételesen kapcsolódnak a lakodalomhoz a csipkelődő szövegű feleség- (ritkábban férj-) csúfolók, férjhezmenetelt emlegető dalok, melyek leginkább a Székelyföldön őrződtek meg. I. világháborús katonadalként szintén használatban volt. A századunk 2. felében készült népzenei hangfelvételek szerint a hangszerjátékosok egybehangzóan indulónak tudják és játsszák a dallamot.  Ez a dallam a 99. kotta (Rákóczi-induló) középrésze. (A dallammal kapcsolatos tudnivalókat ld. még Az aradi vértanúk nótájánál.)