Kossuth lova megérdemli a zabot
AA5A5vAv formájú, új stílusú népdal, harmadik sorában az e stílusra jellemző bővüléssel (11,11, 11+x, 11, 1 5 5). Az új stílusú népdalokban gyakori megoldás a harmadik szövegsor kibővítése és vele együtt a dallamívek kiszélesítése fölfelé. Az első dallamváltozat (Lajos Árpád gyűjtéséből) érdekessége, hogy Monokról, Kossuth szülőfalujából való. A népdalt általános jellegű, illetve Ferenc Józsefre utaló katonaszöveggel is éneklik. Szöveg és dallam egyaránt az I. világháború körüli időkre utal, így a Kossuthtal kapcsolatos szövegek is legkorábban ekkortájt kerültek a dallam mellé. A parasztság Kossuth iránti tisztelete és hű emlékezete az új köntösben is megtalálta kifejezési formáját.
1. Kossuth lova megérdemli a zabot,
Kétszer körüljárta Magyarországot.
Ha még egyszer körüljárhatta volna, de körüljárhatta volna,
Magyar gyerek osztrák baka nem volna.
2. Kossuth Lajos mezítláb ment szántani,
Mert nem tudtak néki csizmát vasalni.
Kilenc kovács nem tudta elvállalni, de nem tudta elvállalni,
Mert nem tudtak gyémántpatkót csinálni.
1. Kossuth lova nem tud mënni a bálba,
Mert a lova lába nincs mëgvasalva.
Kilenc kovács nem tudta mëgvasalni,vasalni, de vasalni,
Nem tudott rá gyémántpatkót csinálni.
2. Kossuth lova mëgérdemli a zabot,
Kétszër körüljárta Magyarországot.
Ha még ëgyszër körüljárhatta volna, körüljárhatta volna,
Magyar gyerëk osztrák baka nem volna.
1. Édesanyám ki ja huszár, ha én nem,
Ki nyergeli fël a lovát, ha jén nem?
Fëlnyergelëm, s fëlülök a hátára, hátára,
Úgy ugratok a rózsám kapujába.
2. Nyisd ki rózsám zöldre festëtt kapudat,
Hogy hajtsam be kesely lábú lovamat.
Kesely lába, csillagos a homloka, homloka,
Most vagyok én szabadságos katona.
3. Édëssanyám, ki ja baka, ha jén nem,
Ki fűzi be bakkancsomat, ha jén nem.
Befűzöm a bakkancsomaot nyolc ágra, nyolc ágra,
Összeverëm komisz bakaruhába.
Változat:
Ferenc József mezítláb mënt a bálba,
Mert nem volt mëgvasalva ja csizmája.
Kilenc kovács nem akarta vállalni, vállalni, de vállalni,
Egy sëm tudott rózsás patkót csinálni.
A gyűjtő kérdésére a szabadságharcról elsőnek ez jutott eszébe, Kossuth Lajos kezdettel. A magnetofonba már Ferenc Jóskával énekelte.
1. Ferenc József azt írta a muszkának
Lányokat is szerezzen katonának.
De ja muszka azt írta ja levélbe, levélbe, de levélbe, hogy
Nem illik a csákó a lány fejére.
2. Elmehetsz már akár alá, akár fël,
A magyarnak párját nem tanálod fël.
Mer a magyar térgyig jár is a vérbe, de ja vérbe, de ja vérbe,
Mégsem sóhajt fel a csillagos égre.
Változat:
Elmehetsz már akár le is, akár fël,
A magyarnak párját nem találod fë.
Mer a magyar (ha) térdig jár is a vérbe, de a vérbe, de a vérbe,
Mégsem sóhajt fël a csillagos égre.
Mer a magyar, ha térdig jár is a vérbe, de a vérbe, de a vérbe,
Mégsem sóhajt fël a csillagos égre.