Magyarország gyászos nótája
A népdal Garay Ákos ethnográfus gyűjtéséből való, aki fonográfhengerrel elsőként gyűjtött népzenét a jelenkor délszláv háborújáig évszázadok óta szinte változatlan zenei hagyományokat őrző szlavóniai Kórógyon. A népdal dallama régibb a szabadságharcnál. Fríg hangsora a közölt változatban nagy terces, így a m-fi-si-l-t kezdet és az utolsó sor zárlata közvetlenül mutatja a 18. századi hatásokat, s főleg a Rákóczi-kor dallamvilágát idézi. Szövege azonban elárulja, hogy a szabadságharc után keletkezett. A dallamhoz egyébként elsősorban egy 19. század végi papgyilkosságot elbeszélő balladás dalszöveg kapcsolódik. Garay Ákos előadója is énekelt egy ilyet (Egyed János volt az a vezér / Ki (j)a paphoz ment be legelőbb...). A dallamtípuson belül az övé az egyetlen 48-as szövegváltozat, melyet az idős férfi meleg lírai hangon, nagy belső átéléssel énekelt el a ma is viszonylag jó minőségben megőrződött fonográfhenger tanúsága szerint.
1. Magyarország gyászos nótája,
Multkor irtuk, látták, siratták.
Majd földerül még a szép ege,
Nëm mult el még emlék-, emléközete.
2. Emléközzünk Kossuth Lajosra,
Visszagyű még mi országunkra!
m Mëgadja, amit szivünk kiván,
Némët Magyarország-, országot írja.
3. Jobban tëtte, hogy elillantott,
Az törökhöz hogy általugrott.
Onnan elment a franciához,
Rëndbe tëtte kato-, katonaságot.
4. Most a burkus megint a lengyel,
Lësznek a magyarral ëgy erővel.
Várják az alkalmatos óráut,
Mikor tartják aztat, azt a nagy csatáut.