Söprik a pápai utcát
A népköltészet témái között évszázadok óta jelen van a katonaság. Zsoldos katonák és erőszakkal verbuvált katonák éppúgy megénekelték a katonasorsot, mint még az I. világháborút megjártak is. Régi katonaszövegeink általában régi stílusú dallammodellekre épülnek. A Söprik a pápai utcát kezdetű szövegnek népdalaink között korábbról volt már szöveg-előképe, mely különböző stílusrétegbe tartozó dallamtípusokhoz kapcsolódott. A Dunántúlon, Karádon például Söprik a karádi utcát / Szedik a magyar katonát... szöveget énekeltek a kis ambitusban mozgó, pentaton kvintváltó stílusú 8 szótagos dallamra, míg például a bukovinai székelyek szintén pentaton hangsorú, de oktávambitusú, parlando rubato előadású régi stílusú dallammal dalolták a Söprik a hadiki utcát / Maséroznak a katonák... szöveget.
A Söprik a pápai utcát népdalunk népies műdalból folklorizálódott, és vált új stílusú népdallá. (A Magyarország nagy vitézség című könyv megjelenését követően ezt a tényt Bereczky János egy tanulmánya is megerősítette.) A dal a szemtanúk visszaemlékezései alapján igen népszerű volt a szabadságharc idején. Mint a Kitették a holttestet az udvarra dallama, e dallam is Szerdahelyi Józsefé, mely 1833-ban a Tündérkastély című népszínműben hangzott fel először, más szöveggel.
A szabadságharcban részt vett honvédek és a korszak más szemtanúi visszaemlékezéseikben azt is egybehangzóan állítják, hogy ez a dal Damjanich tábornok kedvenc dala volt. Hegyesi Márton többek közt ezt írja: "A fiuk ... a tábori vacsora után rágyujtottak azokra a nótákra, melyeket zenekar hiányában a harczba menetelkor, vagy az utrakeléskor, avagy a harczból való visszajövetelkor dalolni szoktak, azok után meg azokra a népdalokra, melyeket azon kívül a tábori tüznél még dalolgattak: a Rákóczy-indulóra, melylyel a harczba, csatába mentek, a Megfujták már a trombitát kezdetü népdalra, mely Damjanichnak volt a nótája s melyet ezen szavakkal: Fiuk, az én nótámat! az utra induláskor sokszor eldaloltatott velük..." E népies dalunk születésére is akad szemtanú: Somogyvári Gyula a pápai nemzetőrök bevonulásakor énekelt dal "keletkezését" írja le. Leírása arra vall, hogy az egy hétig gyülekező nemzetőrök mindegyike megtanulta, s mire útnak indultak, már mindannyian fújták.
A Söprik a pápai utcát terjesztéséhez és népszerűségének növeléséhez a frissen keletkezett katonaindulók is hozzájárultak. Müller József felhasználja 1848-ban írt Toborzó indulójában, Ulrich Károly a Váci nemzetőrinduló-ban. A szabadságharc leverését követően Bartay Ede az elsők közt dolgozta fel (50 népies csárdás, 1850 körül), s bekerült Szigligeti Ede: A cigány című népszínművébe is (1853).
Elsőként Szerdahelyi dalát mutatjuk be. Hangszeres jellegű hajlításaival a 19. század korábbi évtizedei énekes zenéjében uralkodó és a század közepén még élő énekelt verbunkos stílust képviseli. Egy kb. 1850-60 között készült, ismeretlen gyűjtő által összeírt Dalfüzér című kottás dalgyűjteményben már a Söprik a pápai utcát kezdetű versszakot is megtaláljuk. A népi változatok már a megszilárdult szöveg-dallamkapcsolódást mutatják. Almási Sámuel gyűjteményében Harsognak a réztrombiták szöveggel található meg a dallam, mely szöveg közvetlenül utal a katonaság zeneszóval vonulásaira. Almási az első sort kvinttel magasabban megismétlő 2. sorban elfelejtette kiírni az előjegyzéseket az a-mollban lejegyzett dallamban. Kottánkon a transzponált verzióban meghagytuk az eredetit, de [ ]-ben kiírtuk a szükséges feloldójelet. Almási gyűjteményéből másolta ki és közölte a dallamot Bartalus István - kéziratában utal gyűjteményére - és Színi Károly. A néphagyományban ma is kedvelt, hangszeren is szívesen megszólaltatott dallam, melyet főleg a citerások kedvelnek.
A dallam népszerűségének töretlenségéhez bizonyára hozzájárult, hogy szerkezete megegyezik az új magyar népdalstílus - ma már jellemző, de csak századunk elejére megszilárdult - jellegzetes, ún. kupolás szerkezetével. Formaképlete AA5BA, a harmadik sorban ugyancsak az új stílusra jellemző hosszabb sorral. 
Ugyanakkor a népi ízlés az első sor (és a harmadik sor vége) bővített szekundlépését lecsiszolta, visszaalakította bővítés nélküli r-l hanglépéssé. Emellett parányi táji különbségek is kimutathatók. Legtöbb adatunk a Dunántúlról, az északi népzenei dialektusterületről, valamint az Alföldről (ezen belül Jász-Nagykun-Szolnok, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Bács-Bodrog, Békés és Bihar megyéből) van. Hiányzik a palettáról Erdély, de van adat a bukovinai székelyektől. A bartóki II. népzenei dialektusterületen (beleértve a mai Szlovákia területén lévő magyar falvakat is) jellegzetes az első sor második ütemének lefelé ívelése a szext hangról (57. kotta), melyet esetenként az első ütemben a szeptim hangig való fölhajlás előz meg (58. kotta). A páros ütemű, egyenletes negyedmozgású dallam első ütemének páratlanná alakítása (az 1-2. és 4. sorban) főleg a Dunántúlon és a Dél-Alföldön jellemző (59-60. kotta). A dalok előadása valamennyi területen egyaránt lehet tempo giusto és a poco rubato. Ám még az ilyen daloknak is megvan a giusto irányába mutató belső tartása. Ilyet tapasztalunk a dunántúli változat előadásában, amit a madocsai idős férfi többek közt a tempótartás érdekében alkalmazott mássalhangzó-kettőzéssel old meg (pl. 1. vsz. "Sétáll a" motívum). A bukovinai székelyek az első ütem negyedhangjait nyolcaddá vonták össze, ami újabb sajátos színt kölcsönöz a dallamnak.
A különböző változatok között a harmadik sor ilyenfajta tréfás szövegű bővítéseire is gyakran van példa: Tizenhatesztendős barna kislány, de foga sincs már. Közölt példáink között Bartók Béla körösladányi gyűjtésének a katonazenére utaló "trata tata..." része szintén bővült 3. sorvég.
1. Bezárom már bús szivemet
Siratom szeretetemet
El kell hagynom immár kedvesemet
Vele együtt mindenemet.
1. Bezárom már bús szivemet
Elhagyom szeretetemet,
El kell hagynom immár kedvesemet,
Véle együtt mindenemet.
2. Söprik a pápai utczát,
Masíroznak a katonák.
Tizenhat esztendős barna kis lány
Megyen az ezered után.
3. Hova hova barna kislány?
Kérdi tőle a kapitány
Ne kérdje azt hej, haj, főkapitány,
Megyek a szeretőm után.
4. Nem is leány ki nem barna,
Nem is legény ki nem nyalka.
Nem menyecske hej, haj, ki nem csalfa,
Ki az urát meg nem csalja.
5. Ha én fecske madár volnék;
Rózsám ablakára szállnék.
Ott fecsegnék hej haj minden este,
Mig csak be nem eresztene.
1. Söprik a kassai úccát,
Masíroznak a katonák.
Egy tizenhat éves barna kislány
Sír a magyar huszár után.
2. Ne sir', ne sir' barna kislány
Szeretőd leszek ezután!
Nem kell nékem sej, haj senki párja,
Az az enyém el van zárva.
3. El van zárva, el van zárva,
A losonci kaszárnyába.
A kaszárnya sej, haj, lukadjon ki,
Kis angyalom szabadújj ki!
1. Söprik a szécsényi jútcát,
Masíroznak a rëguták.
Tizënnyócesztendős barna kislány, szőke kislány,
Sétál a regemënt után.
2. Ne mënj arra, be van zárva
A losonci kaszárnyába.
Kaszárnya ajtaja lukadjon ki, lukadjon ki,
Te meg babám szabadulj ki.
3. Szabadulnék, de nem lëhet,
Mer' fël vagyok esküdtetve.
Fël vagyok esküdve jaz Istenhez, az Istenhez,
Huszonötödik ezredhëz.
59a
1. Söprik a pápai utcát,
Maséroznak a katonák.
Tizenhatesztendős barna kislány, barna kislány
Sétáll a regement után.
2. Kérdi tőle a kapitány
Hová, hová barna kislány?
Mit kérdi azt tőlem a kapitány, a kapitány,
Megyek a szeretőm után.
3. Kapitány úr arra kérem,
Merre ment a regementem?
Jobbra-ë, vagy balra, vaj, előre, vaj, előre,
Hol találok a szeretőmre?
59b
1. Söprik, söprik a főúccát,
Masíroznak a regruták.
Tizënhatesztendő barna kislány, szőke kislány,
Sétál a regimënt után.
2. Hová, hová barna kislány,
Kérdi tőle a kapitány.
Mit kérdezi azt sej-haj, a kapitány, a kapitány,
Mëgyëk a szeretőm után.
3. A szeretőm be van zárva
Komáromi kaszárnyába.
Komáromi kaszárnya lukadjon ki, lukadjon ki,
Te meg babám, szabadujj ki!
Komáromi kaszárnya lukadjon ki-ki-li-ki, lukadjon ki,
Te meg babám, szabadujj ki!
4. Szabadulnék, de nem lëhet,
Letőtöm a három évet.
Egyet tőltök, sej-haj a hazámér, a hazámér,
Kettőt a kedves babámért.
Szabó Dénes megjegyzése:
Ez a ki-ki-li-ki, ez má csak olyan betódás, éppen úgy, mint ahogy "Mit kérdezi tűlem a kapitány, cseh kapitány", mer úgy is énekőtük, mer a csehek alatt úgy énekőtük. Eredetibe nem vót ki-ki-li-ki.
1. de Seprik a szegedi uccát,
Masíroznak a katonák.
de Tizenhatesztendős barna kislány
Sétál a regement után.
2. Kérdi tőle a kapitány:
Hová mész te barna kislány?
Mit kérdezi tőlem a kapitány?
Megyek a szeretőm után.
3. El van zárva, kalickába,
A szegedi kaszárnyába.
Kaszárnya ajtaja lyukadjon ki,
Te meg babám szabadulj ki.
Bartók e kottára egy általa 1906-ban Keszthelyen (Zala m.) gyűjtött másik változat szövegeltéréseit is feljegyzi. Az eltérések a következők:
1. versszak.: 1 sor szegedi helyett pápai
2. sor: regruták helyett katonák
2. versszak.: 2. sor Hova mész helyett Hova, hova
3. sor Mit kérdezi tőlem helyett Mit kérdi azt sej, haj
Harsognak a réztrombiták,
Masiroznak a katonák.
Hej, tizenhatesztendős hej, huj, barna kislány
Megyen a regiment után.
Söprik a pápai utcát... citera
1. Szövegváltozat:
1. Seprik a pápai utcát,
Masíroznak a katonák.
Tizenhat esztendős barna kislány, foga sincs már,
Sétál a regement után.
2. Kérdi tőle a kapitány:
Hová mész te barna kislány?
Mit kérdezi tőlem a kapitány?
Megyek a szeretőm után.
3. Bécs várába sír a német,
Fáj a szive a szegénynek.
Mert a Lajta partján hetek óta, napok óta
Áthallik a "nem, nem, soha!"
Az előadók megjegyzése: Nem szoktuk énekelni, mert nagyon régi dal!
2. Szövegváltozat:
Este jött a parancsolat
Violaszín pecsét alatt.
Lovam legyen sej, haj, nyereg alatt
Majd elmegyünk, ha megvirrad.