A szabadságharc népzenei emlékei

A magyar zenészeknek a világosi fegyverletétel után tilos énekelni és játszani a Kossuth-nótát, a Klapka- és a Rákóczi-indulót, s minden egyéb forradalminak számító dalt. A megtorlás és az üldözés azonnal kezdetét veszi, s mérhetetlen pusztítás marad utána. A Felvidékről származó Szeberényi Lajos teológus, irodalmár és népdalgyűjtő, Petőfi egyik pápai iskolatársa és barátja a Kisfaludy Társaság kérésére idős korában a társasághoz küldött önéletrajzi írásában így emlékezik vissza üldöztetésére: "1848-ban munkatársa voltam Kossuth hirlapjának s következő évben ezen kivül a tót Népbarátot is szerkesztettem. Ennek a világosi fegyverletétel után hosszas kutatás, vizsgálat, fogság, internalas lett eredménye. Előbb még 1849-ben H.[ód] M.[ező] Vásárhelyre menekültem... 1851 novemberben a B.[ékés] Csabán megürült reáliskolai tanárságra választottak. Ekkor azon hitben, hogy az üldözést már megfogják  elégelni, 1852. máj. 4. megházasodtam... De az 1848-diki eseményekért már azon évi máj. 12-dikén elfogtak s előbb Aradra, azután pedig Váradra hurcoltak. Hat hónap fogság után öreg özvegy anyámnak Albrecht főherceghez intézett folyamodása következtében amnestiát kapván, a további vizsgálat megszüntettetett s szabadságot nyertem."

A dalokat azonban nem lehetett börtönbe zárni. Tiltásuk a büntetések ellenére is hasztalan. Az ének csak a felszínen és csak rövid időre némul el. S még a legsötétebb időszakban is akadnak olyanok, akik módot találnak arra is, hogy dalaikkal nyilvánosan is kiálljanak a vérbe fojtott szabadságharc mellett. A kor ünnepelt énekesnője, Hollósy Kornélia 1849 végén Aradra megy, hogy koncertet adjon a "szegények javára". "Ezek a szegények az aradi vár forradalmi foglyai voltak. Azután öt este énekelt a bécsi operaházban...", majd Varsóba szerződött s az éppen ott tartózkodó fiatal Ferenc József előtt is mert magyar dalt, magyar nyelven énekelni" - írja Vadnay Károly. A bécsiek közül is sokan velünk éreznek, mint pl. Johann Nepomuk Vogl. A muzsikus Bécsben született, de anyja magyarországi német szülőktől származott. 1849-ben komponálja meg Bécsben Die grauen Gesellen című dalát. A' szegény honvéd - Der arme Honvéd címmel szintén Bécsben adja ki dalát 1849 októbere után a Tolna megyében született, de ekkor már Bécsben a Theater an der Wien karmestereként működő idősebb Adolf Müller osztrák zeneszerző. (A dal szövegét igaz történet alapján Otto von Prechtler írta). Idehaza titokban kézről kézre járó versek terjednek, segítve az emlékezést. Mások - és nemcsak az írástudatlanok - fejükben őrzik a dalokat. Nem tudjuk, miket énekelt Aradon Hollósy Kornélia, de bizonyos, hogy a forradalom és szabadságharc alatt népszerű dalokban szereplő nevek behelyettesítése és a dalszövegek módosítása már ekkor megkezdődik. Azokat a dalokat, melyeket hangosan nem mernek énekelni, vers nélkül, hangszeres előadásban hallgatják, segítve az emlékezést. Az új versek jelentése mindenki számára egyértelmű. Így pl. a Kossuth-nóta Elmehetsz már édes rózsám, / A távolból emlékezz rám... szövegváltozata. Egyértelmű a Mátray Gábor által 1852-ben kiadott O kedves ház büszke lánya mivé lettél? / A legénynek, kit utáltál letérdeltél? Gyászolhatod o büszke lány kézfogódat; / mert ez által elvesztéd boldogságodat! kezdetű, ismeretlen szerzőtől származó népies műdalé, melyet Mátray szerint 1849-1850 között énekeltek. Ezt a dalt a kiegyezés után már Magyarország, kedves hazám, mivé lettél / A németnek kit utáltál letérdeltél szöveggel is merték énekelni, mint Huber Sándor kiadványa tanúsítja.

Újból előkerülnek az elmúlt évtizedekben keletkezett, már kevésbé népszerű, de még nem feledett és most újból aktuálisnak érzett népies műdalok. Ilyen például a Mi piroslik ott a síkon távolban? kezdetű dal, melynek versét tévesen sokan Petőfinek tulajdonították. Így pl. Medgyes Lajos, a dési költőbarát azt írja Petőfivel Erdélyben 1848-49-ben történt találkozásait felidézve, hogy Petőfi Tordán írta a verset. Petőfi megzenésített verseit már 1848 előtt is énekelték, sőt, 1845-től kottában is megjelentek ilyenek. A kor divatos dalszerzőjén, Egressy Bénin kívül többek közt a népdalgyűjtés iránt is érdeklődő Szénfy Gusztáv ír dallamokat Petőfi költeményeihez. Szénfy Petőfi megzenésítései egy részét Parlagi rózsák címmel 1846-ban adják ki, benne a Temetésre szól az ének című verssel, melyről 1847 márciusában Szendrey Júlia vall egy neki ajánlott zongoradarabot megköszönő levelében. A Mi füstölög ott a síkon... keletkezését, illetve dallammal való társulását Káldy Gyula 1849 első felére teszi. A vers nem Petőfi költeménye, a dal pedig 1848 előtti: megtaláljuk már Kiss Dénes kéziratos gyűjteményében (1844:143. sz.). Szövegének 2. sorában azonban ekkor még Talán bizony édesanyám kunyhója szerepel. Az utókor viszont a szabadságharc végéhez köti, mely arra enged következtetni, hogy hamar átformálták a verset. Káldyhoz hasonlóan Huber Sándor is Honvéd-tüzér temetése cím alatt jelentette meg. A Rég veri már a magyart a teremtő ellenben Petőfi verse, mely 1845 nyarán keletkezett. Szövegét különösen találónak érezhették a szabadságharc bukását követően, mert a visszaemlékezések szerint gyakran énekelték. Ez a vers is népdalként foroghatott, mivel sehol nem említik, hogy Petőfi költeménye. Petőfi e verse a néphagyományban többek közt az 1846-ból való Magasan repül a daru dallamával maradt fenn - azzal a dallammal, mellyel a Most nyílik a szelíd rózsa bimbója nemzetőrdalt is énekelték.

Káldy Gyula a 19. század végén, nagyrészt gyerekkori emlékeire alapozva igyekezett összeírni az 1848-49-ben énekelt dalokat, melyeket 1895-ben jelentetett meg. Tudományos alaposság nélkül készült munkájában Major Ervin szerint a 48-as dalként közreadott 54 dal közül mindössze 38 van kapcsolatban a jelzett időszakkal. Káldy leírása abban általában megegyezik másokéval, mely dalok forogtak közszájon az adott időszakban. A dalok keletkezését illető megjegyzései azonban nem pontosak (mert esetenként nem is lehetnek), s légből kapottak a népzenei eredetet, a dal stílusát illető fejtegetései. Ebben egyébként ellentmondásba is keveredik magával, mert az 1848-61 között keletkezett dalokkal kapcsolatban többek közt azt írja, hogy az "olyanokat, melyeknek versét más, régibb népdalokra énekelték - mint zenei tekintetben csekély fontossággal birókat - ezuttal mellőztem." Ennek ellenére felsorol olyan "régi" (azaz a 19. század korábbi évtizedeiből való) dalokat (pl. az 1830-as lengyel forradalom emlékét őrző Búsul a lengyel hona állapotán kezdetűt), melyeket a jelzett időszakban új, aktuális szöveggel énekeltek. Tanulmánya abban az évben jelenik meg, amelyben Vikár Béla első ízben gyűjt népzenét fonográffal a parasztság körében. Mérhetetlen a szakadék e két pólus között: az egyik a 19., a másik a 20. századnak nyújt kezet. A parasztság igazi zenéjének felfedezésére és nyomában a népdal fogalmának tisztázására már nem sokáig, de még várnunk kell. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy Káldy Gyula és hozzá hasonlóan Fabó Bertalan sok pontatlan adatot közöl, ezért akkor sem hiszünk nekik, ha adataik valósak - például arra vonatkozóan, mikor kezdték a szabadságharc utáni években a Kossuth Lajos azt üzente szöveget Lajos bácsi azt üzente szövegre cserélni. Káldy szemléletmódja ellenére idézünk néhány dalt kiadványából, az arról készített kották másolataira Kodály által ráírt korrekciókkal.