Megjött a levél fekete pecséttel
ABBA szerkezetű új stílusú népdal, az A sorokban kvint hangterjedelmen belül föl- és lefelé mozgó, eol hangsorra épülő szekvenciamenettel (a 4. sorban esetleg A variálásával). 
A népi változatok az 1. és a 4. sorban megőrizték a 19. századi félnépi dalok egy csoportjának jellemző dallamvonalát, ugyanakkor a 2-3. sorban az eol hangsort a lá pentaton törzshangjai ellensúlyozzák, s ezzel mintegy régiesítik a dallamot. A népdalt a hagyományban a 48-as időből származóként tartják számon. Zombori változatunk kottájára a gyűjtő a következő megjegyzést írta: "Emlékezete szerint még a '14-es háború előtt ismerte." Mint az előadó mondta neki: "A muszka már előbb is harcolt ellenünk." Szintén "A 48-as szabadság idejéből való" egy Balaton melletti változat. A dallamtípus egyébként elsősorban a Dunántúlon és az északi népzenei dialektusterületen jellemző (pl. Zoborvidék, Palócvidék. A 63. kotta - Bács-Bodrog megyei változat - előadója is Zólyom megyében született). Dallamaink között egy változat Pákozdról való, amely - tekintettel a hely történelmi nevezetességére - nem maradhatott ki kötetünkből.
A népdal még ma is indulószerű. A 19. századi nyomtatott kották mellett Kodály Zoltán gyűjtésében is van olyan változat, melynek ritmusa közvetlenül az indulóra utal.
63a
1. Mëgjött a levél fekete pecséttel,
Mëgjött a muszka százezër embërrel.
Százezer embër áll a harc mezején,
Në sírj galambom, visszajövök még én !
2. Mëgjött a hadnagyúr fekete paripán,
Fényës kard csörög annak az oldalán.
Fényës kard csörög, az ágyú mennydörög,
Fényës kardjáról piros vér lëcsöpög.
Az előadó megjegyzése:
A(z 19)14-es háború előtti, „a muszka már előbb is harcolt ellenünk.”
63b
1. Megjött a levél fekete pecséttel,
Megjött a muszka százezer legénnyel.
Százezer ágyúval áll a harc mezején,
Így hát, jó anyám elmasírozok én!
2. Fújják, fújják már, fújják a riadót,
Sok magyar gyermeknek előre-indulót.
Kezét vagy lábát a golyó ellövi,
Szegény meg sem hal, máris eltemetik.
3. Jön egy kapitány piros pej paripán
Kardja megvillan a jobbik oldalán,
Kardja megvillan, az ágyú elrobban,
Szép piros vérem a földre kiloccsan.
4. Pajtás, ha látod testemet, sebemet
Töltsd meg fegyvered, lőjj agyon engemet,
Vagy szuronyodat szegezd a szivemre,
Ne hagyj sokáig szenvedni engemet.
Bartók megjegyzése a kottán:
M[aros]-Vásárhelyt 4. versszakot így is:
Pajtás, ha látod testemet, sebemet,
Ne hadd, hogy én azt sokáig szenvedjem,
Szuronyt fegyverrel szegezd a melyemnek,
Lődd átal az én bánatos szivemet.
64a
1. Megjött a levél fekete pecséttel,
Megjött az orosz százezer emberrel.
Százezer emberrel áll a harc mezején,
Így hát kedvesem elmasírozok én.
2. Megjött a hadnagy hófehér paripán,
Fényes kard lebeg annak az oldalán.
Fényës kard lebeg, szól az ágyú, dörög,
Október közepén a csatába megyek.
3. Nyerít a ló a csatán, érzi a holt szagot,
Kit megöltek az átkozott kozákok.
Szegény bakának kezit-lábát eltörik,
Meg sem halt szegény, mégis eltemetik.
Az előadó megjegyzése: a „48-as szabadságharc idejéből”
64b
1. Megjött a levél fekete pecséttel,
Megjött az orosz százezer embërrel.
Százezer ember áll a harc mezején,
Látod jó anyám, oda fáradok én.
2. Ha látod pajtás azt a nagy sebëmet,
Vëdd el a puskám, s lőjj agyon engemet.
Puskám szuronyát, szegezd át szívemet,
Në hagyjá sokáig szenvedni engëmet!
Puskám szuronyát ... ismétlés
65a
1. Fölszántatom a pákozdi temetőt,
Vetëk bele a lovamnak legelőt.
Magam is belevettëtem rózsának,
Aki szeret majd, lëszakajt magának.
2. Mëgjött a pósta fekete pecséttel,
Mëgjött a muszka százezër embërrel.
Százezer embër áll a harc mezején
Në sírj galambom, visszajövök még én.
65b
1. Jő az kapitány pejszőrű paripán,
Látom fényes kard csërëg az oldalán.
Látom fényes kard, az ágyú eldörög,
A kardjáról a vér a földre csëpëg.
2. Hogy sírhat-ríhat az az édesanya,
Kinek a fiát viszik háborúba.
Kezét vagy lábát golyóval ellövik,
Szegény, meg sem halt, máris eltemetik.
66a
1. Vörös bort iszok, rózsafát tüzellek,
Még én a nyáron szabadságon leszek,
De már a télen a harctéren leszek.
2. Ez lesz ez a szó, ez a végbúcsúszó,
Még messziről szól a trombitaszó.
Az ég fellegén ágyúgolyö dörög,
Szuronyom hegyirül piros vér lecsöpög.
3. Sírhat, jajgathat az az édesanya
Kinek háborúba mëgy el a fia,
Kezét, vagy lábát golyóval ellövi,
Szegény katonát hazájába küldi.
4. Látod, jó pajtás rajtam a sebeket,
Në hagyj sokáig szenvedni engemet,
Húzd ki kardodat, szegezd a mellemnek,
Töltsd meg fegyvered, lőjj agyon engemet.
Az 1. versszakban nem énekli a 3.sort.
66b
1. Esik az eső, ázik a heveder,
Gyenge lábomat szorítja a kengyel.
Bársony lekötés szorítja lovamat,
Nehéz karabély nyomja ja vállamat.
2. Jaj még annak is, annak az anyának,
Kinek a fiát viszik katonának!
Kezét vagy lábát a golyó ellövi,
Szegény katonát szabadságra küldik.
Kodály megjegyzése: Eredetije: Indul a csatára az ifju vitéz.
Változat:
Esik az eső, ázik a heveder
67a
1. Sírhat, jajgathat az az édes anya,
Kinek Znaimba katona a fia.
Kezit vagy lábát golyóval ellövik,
Meg sem hal szegény, már el is temetik.
2. Hoz' ki anyám a pántlikás kalapom,
Ez tehozzád az utolsó szózatom,
Neked köszönöm jóanyám ezeket,
Mért neveltél föl katonagyereket.
3. Ablakom alatt három szál vinyëge,
Rászállott a sárgalábú cinëge
Se nem cinege, se nem sárgarigó,
Katonának íratott be a bíró.
67b
Sírhat, zokoghat az az édesanya,
Akinek egyszerre két fia katona.
Kezét, vagy lábát golóval ellövik, még
Meg se halt szegény, mégis eltemetik.
Kezét, vagy lábát golyóval ellövik,
Még meg se halt szegény, máris eltemetik.
67c
68a
1. Indul csatára az ifjú vitéz,
Sírva a szerelmese utána néz.
Tőlem te kegyes, szaladva hova mégysz ?
- Erdély havasira aratni babért.
2. Nem gondolok én vele már ezután,
Bár jöjjön az angol száz paripán.
Egyet ha iszom, búcsúzom azután
Légy hát hű barát, csak igyál szaporán.
3. Ha kinyújtja rám a kezét a halál,
Dárda, hegedű (sic) villog, az ágyú dörög,
Kardjárul a vér le a földre csöpög.
A 3. versszak szövege három sorból áll.
68b
1. Indul csatára az ifju vitéz,
Szerelmese zokogva utána néz.
Tőlem távozó, te kegyes, hova mégy?
Tirol havasára aratni babért.
2. Hadd jöjjön a franczia magas lován,
És üljön az ánglus arany paripán.
Hol százezer ágyu a harcz mezején,
Ottan keseregni es nem fogok én.
3. Hogy ha kinyujtja kezét rám a halál,
Pipám, s kulacsom az oldalamon áll,
Egyet iszom, rágyujtok, s azután
Légy hű barát, csak igyál szaporán.
Kodály Zoltán megjegyzése a kottán:
v.ö. Jön a kapitány 1 5 5 szöv. [egy] szerző? több var.[iáns ] Dunántúl.
A 2. versszak két utolsó soránál Nb! jelzet.