Jő, jő, jő, jő, jő Kossuth, jő
Az ismeretlen szerzőtől származó, Jellacicról szóló dalt Káldy Gyula szerint akkor énekelték, amikor remény mutatkozott arra, hogy Kossuth angol, francia és török segítséggel visszaszerzi Magyarország szabadságát. Az ütempáros szerkezetű, ismételt motívumokból építkező dal nem vált népdallá. Korabeli használatára azonban vannak adatok. Ilyenre vall Almási Sámuel feljegyzése (1. vers), valamint annak másolata Bartalus István kéziratában (79. kotta 2. vers).
1. Jő, jő, jő, jő, jő Kossuth, jő
Jő, jő, jő, jő, jő Kossuth, jő.
Angol, török ármadával, harminczezer francziával,
Jő Kossuth, jő, jő Kossuth, jő.
2. Jön, jön, jön jön, jön Kossuth, jön,
Jön, jön, jön jön, jön Kossuth, jön.
Vele jön Perczel, Dembinszky, Klapka, Guyon, Bem, meg Kmetty,
Jön Kossuth, jön, jön Kossuth, jön.