A szabadságharc népzenei emlékei

A régies, kis ambitusú moll dallamkörbe tartozó dallam népszerű volt a 19. század első felében. Bekerült Szigligeti Ede Két pisztoly című népszínművébe (1844). Típusváltozata megjelent Bartay Ede népdalkiadványa 2. füzetében (3. dal: Adj bort a' fejszémre), az itt bemutatott alak pedig Bartalus István dalgyűjteményében (Elszáradt a tök). A 48-as dalhagyományt bemutató dalok sorába nemcsak a Garibaldira, illetve Kossuthra utaló szövege miatt vettük be, hanem azért is, mert ugyanezen a dallammodellen alapul a magyarországi német Gungl József 1836-ban komponált Magyar indulójának (op. 1.) kezdete. Gungl az indulóban szintén az 1820-30-as évek kedvelt A A^b3..., illetve A A⁴... sor-szekvencia modelljét követi, s ez áll Müller József Kossuth indulója kezdetének hátterében is. Gungl dallama 1848-49-ben új köntösben jelenik meg. 1848-ban Szuk (Schuk) Mátyás, a 42. honvéd zászlóalj zenekarának karmestere használja fel Isaszegi induló című művében.

A dallam népzenénkbe kerülését főleg a dél-alföldi adatok tanúsítják. A néprajzkutató Kiss Lajos hódmezővásárhelyi változatot közöl a század első harmadából. A népzenekutató Kiss Lajos azt írja róla két Bács-Bodrog megyei falut bemutató könyvében, hogy a cigányzenészek által Tussként táncra húzott népdal ismert lehetett az abszolutizmus idején, s "a Garibaldi-várás tanújaként maradt fenn." Az északi népzenei dialektusterületen belül Mohiban Kodály Zoltán két olyan változatot gyűjtött, mely Kossuth visszavárását tanúsítja. A máig élő dél-alföldi változatokban a 48-as, illetve németellenes vonások mellett általában a bordalszövegek is megőrződtek.